Közérdekű Közlegény

Sas István nemcsak elismert szakember, hanem klassz előadó is. Prezentált a Google Napon is a múlt héten, ahol kb. Steve Jobs-i szuperlativuszokban méltatta a közösségi médiát, hogy az milyen remek, s milyen ellenőrzési lehetőséget biztosít a fogyasztó számára, és hogy lebuknak a hazudozó márkák, és micsoda erő ez. Az egyik beszámolóból kiderül, hogy többek között kijelentette: a fentiek miatt nincs már többé marketing bullshit.

Minden tiszteletem mellett: elnézést, dehogy nincs. Épp az az egyik legnagyobb és legveszélyesebb marketing bullshit, hogy most aztán már a fogyasztóé minden hatalom. Miközben vitathatatlan, hogy a közösségi média csökkentette a márkák manipulációs lehetőségeit, s mind inkább kétirányúvá válik a korábban egyirányú kommunikáció, nem biztos, hogy ténylegesen, nagyságrendileg megváltozott mindaz, amit a nagy márkák a működésükről gondolnak.

És most itt nem arra gondolok, amit mondanak (mert ugye konferenciákon mindig világos, hogy mit illik nyilvánosan gondolni), hanem hogy ténylegesen hogy épül fel az üzletük, s hogyan hivatott ezt támogatni a kommunikációjuk. Tény, hogy a közösségi média, a digitális tér nagy befolyással van, de úgy látszik, a piac időnként hajlamos ezt túlértékelni (részben szintén nyilvánvaló üzleti érdekek mentén).

Ahogyan félő, hogy a válság nem (vagy csak igen részlegesen) bullshit mentesítette a marketinget, hanem gyakran inkább a régi lózungok helyett újak bevezetését vonta maga után, úgy félő az is, hogy a nagy márkatulajdonosok egy része nem azt próbálja éppen gőzerővel megtanulni, hogy hogyan kell a hatalmat valóban átadni/megosztani a digitális térben a fogyasztókkal, hanem, hogy hogyan lehet mégis minél inkább kiszámíthatóvá tenni/igába hajtani azt a közeget, amit elvileg nem ők uralnak.

Félreértés ne essék, a közösségi média klassz dolog. És akad egyre több olyan márkatulajdonos is, aki próbál előbb odafigyelni, s aztán kiabálni, előbb kérdezni, s aztán kijelenteni, s inkább beszélgetni, mint rábeszélni. A végén viszont akkor is ott vannak a számok, az értékesítési nyomás, meg a válság gyötörte menedzser arcok. És akkor továbbra is előkerül a tévéreklám meg a többi.

A nagyságrendeket tekintve félő, hogy a nagyfiúk játékában a közösségi média egyelőre inkább szépségtapasz - no nem a felhasználók számát és hangját, hanem az üzleti erejét tekintve. Az pedig napi tapasztalat, hogy a digitális térben mászkáló "átlag usereknek" - sajnos - egy jelentős része akkor sem tudna élni az online véleményformálás eszközével, ha tálcán kapná a lehetőséget. Ahogyan - médiatulajdonosi oldalról - kapja is.

Szóval, lobogjunk csak előre a közösségi média forradalommal, de a teljes arányvesztést elkerülendő néha nézzünk ki a kommunikációs elefántcsonttoronyból.

Első körben nagyon úgy tűnik, hogy Dominique Strauss-Kahn kierőszakoskodta magát a gazdasági és politikai életből. Bármi is lesz a mostani per kimenetele, nem sok pénzt tennénk arra, hogy magas poszton látjuk a jövőben, hiszen a megbecsülése, a hitelessége, a személyes márkája mindenképpen odavész. Ha elítélik, akkor meg a személyes szabadsága is, úgy 25 évre.

Vannak viszont egyéb implikációi is annak, hogy - a vádak szerint - nem bírt magával abban a bizonyos hotelban. Először is ő nem magánszemély, tehát, mint IMF elnök, a személye erősen összefonódott az IMF megítélésével. Le is mondott (más választása nem nagyon volt), s az indoklásban szerepelt, hogy nem szeretné, ha az IMF pozíciójára, imázsára negatív hatással lenne a személye körüli herce-hurca (melynek során továbbra is tagadja, hogy igazak volnának a vádak).

Az Economist Intelligence Unit elemzése szerint ugyanakkor összefonódott Strauss-Kahn személye az IMF-ével, így távozásának valamilyen mértékben gazdasági következményei is lehetnek. Ő ugyanis személyesen is fontos szerepet játszott az aktuális mentőcsomag tárgyalásokban. A portugálok első és a görögök második mentőcsomagjával kapcsolatos sakkozás folyik, és nem épp szerencsés pillanatban derült ki, hogy az egyik kulcsfigura az ügyben morálisan lenullázódott. No meg ott a kérdés, milyen lesz az utód? Mondjuk ez a portugálok ügyét kevésbé érinti, a görögök körül több a bizonytalanság.

Az összeurópai mizéria még csak egy dolog, de - mint az elemzés kitér rá - az igazi katyvaszt így Franciaországban sikerült teremteni. Strauss-Kahn ugyanis mindenképpen leköszönt volna az IMF éléről a nyáron, hogy el tudjon indulni Sarkozy ellenében a következő elnökválasztáson. Persze a távozást nem így képzelte, s valószínűleg most a szocialisták fogják a fejüket. Hiszen már lejátszottnak tűnt a menet: Strauss-Kahn indul el az elnöki posztért.

Így, hogy a renoméja a béka feneke alá esett, magas labdát kapott Sarkozy és a francia szélsőjobb is, hiszen mi sem lesz egyszerűbb, mint a szocikat züllött erőszakoskodók gyülekezetének beállítani. Hurrá, az érdemi vitától ezúttal is el lehet tekinteni. A baloldali párt meg kapkodhat, mert gyorsan ki kell választani, hogy ki induljon majd. Bárki is indul, annak valószínűleg valamiképp Strauss-Kahn ellenében kell pozícionálnia magát.

Persze lehetne olyan szcenárió is, hogy a vádat ejtik, és akkor a politikus dönthetne még a további politizálás (ne adj isten, az elnöki indulás) mellett, de hát ez csöppet nagyobb orosz rulett, mint Stohl Buci esete a maga perével és az RTL-es műsorvezetéssel. Szóval, akármi is lesz, nagyon nehéz olyan forgatókönyvet látni, amely szerint helyreállíthatónak tűnik Strauss-Kahn személyes márkája, hírneve. Valószínűleg sosem volt még akkora egyetértés a mentőcsomagra váró déliek és a francia szocialisták között valamiben, mint abban az óhajban, hogy: tartotta volna inkább a gatyájában...

Az EIU elemzése elolvasható itt!