Sas István nemcsak elismert szakember, hanem klassz előadó is. Prezentált a Google Napon is a múlt héten, ahol kb. Steve Jobs-i szuperlativuszokban méltatta a közösségi médiát, hogy az milyen remek, s milyen ellenőrzési lehetőséget biztosít a fogyasztó számára, és hogy lebuknak a hazudozó márkák, és micsoda erő ez. Az egyik beszámolóból kiderül, hogy többek között kijelentette: a fentiek miatt nincs már többé marketing bullshit.

Minden tiszteletem mellett: elnézést, dehogy nincs. Épp az az egyik legnagyobb és legveszélyesebb marketing bullshit, hogy most aztán már a fogyasztóé minden hatalom. Miközben vitathatatlan, hogy a közösségi média csökkentette a márkák manipulációs lehetőségeit, s mind inkább kétirányúvá válik a korábban egyirányú kommunikáció, nem biztos, hogy ténylegesen, nagyságrendileg megváltozott mindaz, amit a nagy márkák a működésükről gondolnak.

És most itt nem arra gondolok, amit mondanak (mert ugye konferenciákon mindig világos, hogy mit illik nyilvánosan gondolni), hanem hogy ténylegesen hogy épül fel az üzletük, s hogyan hivatott ezt támogatni a kommunikációjuk. Tény, hogy a közösségi média, a digitális tér nagy befolyással van, de úgy látszik, a piac időnként hajlamos ezt túlértékelni (részben szintén nyilvánvaló üzleti érdekek mentén).

Ahogyan félő, hogy a válság nem (vagy csak igen részlegesen) bullshit mentesítette a marketinget, hanem gyakran inkább a régi lózungok helyett újak bevezetését vonta maga után, úgy félő az is, hogy a nagy márkatulajdonosok egy része nem azt próbálja éppen gőzerővel megtanulni, hogy hogyan kell a hatalmat valóban átadni/megosztani a digitális térben a fogyasztókkal, hanem, hogy hogyan lehet mégis minél inkább kiszámíthatóvá tenni/igába hajtani azt a közeget, amit elvileg nem ők uralnak.

Félreértés ne essék, a közösségi média klassz dolog. És akad egyre több olyan márkatulajdonos is, aki próbál előbb odafigyelni, s aztán kiabálni, előbb kérdezni, s aztán kijelenteni, s inkább beszélgetni, mint rábeszélni. A végén viszont akkor is ott vannak a számok, az értékesítési nyomás, meg a válság gyötörte menedzser arcok. És akkor továbbra is előkerül a tévéreklám meg a többi.

A nagyságrendeket tekintve félő, hogy a nagyfiúk játékában a közösségi média egyelőre inkább szépségtapasz - no nem a felhasználók számát és hangját, hanem az üzleti erejét tekintve. Az pedig napi tapasztalat, hogy a digitális térben mászkáló "átlag usereknek" - sajnos - egy jelentős része akkor sem tudna élni az online véleményformálás eszközével, ha tálcán kapná a lehetőséget. Ahogyan - médiatulajdonosi oldalról - kapja is.

Szóval, lobogjunk csak előre a közösségi média forradalommal, de a teljes arányvesztést elkerülendő néha nézzünk ki a kommunikációs elefántcsonttoronyból.