Nem vagyok egy Apple fanboy, mármint fangirl (ha már...), de az alábbi iPad-tok reklám szép és egyszerű. Mond valamit, sallangmentesen. És ilyenkor mindig értelmet kap, ami elsőre annyira fellengzős rizsának hat, hogy a technológia önmagában lópikulát sem ér, mert a hozzáadott művészet teszi azzá, ami...

No meg ilyenkor őrült megkönnyebbülést érzek, hogy valaki végre nem akarja túldumálni a mondanivalóját, vagy simán felhúzni az agyamat valami ostobasággal. Komolyan, mentőövként érkezett ez a reklám, mert a tévéből mostanában olyasmik ömlöttek rám, ami miatt nem a 30 máspodperces reklámfilm halálát vizionáltam, hanem a saját agyhalálomat, ha még egyszer belefutok valamelyikbe.

Itt van például az éneklős Always reklám. Azt hiszem, ehhez nem kell sok dolgot hozzáfűznöm. Szimplán hülye az egész. A médiaelérés megvolt, lévén célcsoport vagyok, vagy 15x. Azt hiszem, átnyergelek a férfiacsatornákra, hátha megmenekülök. (Csak halkan kérdem, mi a búbánatért gondolják a hirdetők, hogy a nők egységben bandázva, mókázva ünneplik azt, hogy nem áznak át a nehéz napokon? Azért ez nem egy lányregény téma, nem biztos, hogy így kellene kezelni.)

Na és akkor itt egy igazi szörny, amit nagyon nem értek. Az világos, hogy elfáradt a Budapest Bank Emesés kommunikációs platformja, de hogy honnét vették, hogy egy indiai pasas lesz az, aki majd sikeresen tovább viszi a fonalat?... Több írás is foglalkozik azzal, hogy szerencsétlen dolog volt azt gondolni, hogy az offline megoldás átültethető az online médiába, illetve ezen belül is elsődlegesen a közösségi médiába.

A SocialTimes által feltett kérdések (lásd, fenti link) totál jogosak, ugyanakkor a kérdés szerintem nem itt kezdődik, nem itt dől el. A gond ott kezdődik, hogy az ember megnézi a Dalbiros reklámot, és aztán néz a fejéből kifelé, hogy mit is akartak. Ma reggel a kocsiban vagy nyolcszor szembejött az óriásplakát is, amiről a Facebookra irányítanak, ám továbbra sem világosodott meg semmi. Azt értem, hogy szerethető bankot keres indiai barátunk. De ki a tököm ő? Miért kéne hinnem egy turbános pasasnak, aki nem is beszél magyarul? (Lánglelkű antirasszista kommentelők kíméljenek, tessék "jól" érteni, amit írok.)

A banki szféra mindent birtokol, csak épp a fogyasztók bizalmát nem. Nem árt tehát a világos beszéd, a következetesség, az érthetőség. Lehet ezt viccesen előadni, na de ha ez öncélú vicceskedés, vagy legalábbis nem világos, hogy mit akarnak vele, akkor megette a fene. Emese (pontosabban a bankfiók koncepció, azt hiszem, ez volt a neve) nem stratégia volt, hanem a stratégia egy kommunikációs lecsapódása. Most meg az érződik elsőre, hogy csak görcsösen igyekeztek egy újabb fura alakot találni helyette, s nem néztek a kommunikációs platform mögé. De mi végre? Nem értem, nem értem... Nem jön át. És ez egy banknak semmi jót nem jelent.

Aki pedig nem akar bankos meg betétes reklámszörnyecskékkel álmodni, az nézegesse az iPad reklámot. Az egyszerűség szép. Meg érthető is. De nem feltétlen mélységesen hülye és idegesítő.