A MediaPost egyik blogján olvastam egy tanulságos bejegyzést, amely a közösségi média társas kapcsolatainkra gyakorolt hatásával foglalkozik. A szerző, Gord Hotckiss azt állítja, hogy minél jobban pörgünk a közösségi médiában, annál antiszociálisabbak leszünk a való életben. Több példát hoz fel, például a gyerekeiét, akik annyit twittereztek egy vacsora alkalmával, hogy épp csak kajálni felejtettek el. Vagy ott van a kolléga, aki egy csodálatos környezetben tartott partyn épp csak a látványról maradt le, mert végig közvetítette a közösségi médiában, hogy mivel foglalkozik éppen.

Hivatkozik egy 2009-es kutatásra is, mely szerint a multitasking mítosz, azaz hiába van a fiatalok kezében egy csomó ketyere, s a rutin, hogy ezek kezelésébe nőttek bele, az agyuk nem tudott olyan sebességgel alkalmazkodni, hogy ezzel valóban élni is tudjanak. Tehát, ha elmegyek vacsorázni, akkor alapvetően a kajára, a társaságra tudok összpontosítani. Ha végig közvetítem az eseményt, akkor meg inkább arra, ám meglehet, pont az "offline lényegről" maradok le.

Érdemes végig olvasni a fentebb linkelt bejegyzést, a kommentek is tanulságosak, van például ellenkező értelmű kutatási eredmény is. Ez pl. jól bizonyítja, hogy "brit tudósok" mindig, mindkét oldalnak dolgoznak, bármi is legyen a téma;)

Hadd hozakodjak elő inkább a magam élményeivel. Az egyik dolog, hogy én már a social média óriási térnyerése előtt is antiszociális voltam:) Gondot okozott egy networkingelős, csillogó, nagyszabású partin elvegyülni és hülyeségekről beszélgetni. Pedig ez is kell, ez is szükséges. Jobb híján a telefonomat nyomkodtam, ami akkor még "buta" volt, tehát inkább telefonálni, sms-ezni tudtam. Felhívtam az összes rég nem látott ismerőst, míg nem kezdődött el a díjátadó/előadás/stb. Azt gondoltam, rá kell szoktatnom magam, hogy szociálisabb legyek. Mire rávettem magam, berobbantak az okostelefonok, és mindenki a kütyüjét buzerálja beszélgetés helyett/közben. A lényeg, hogy egymás szemébe ritkábban nézünk, mint a képernyőre. Maradhattam antiszoc:)

A másik: sokat tömegközlekedem, s emiatt az úton általában olvasok. Könyvet, újságot. Amióta megvan az okostelefonom (nem állítom, hogy elsiettem a beszerzését, részben direkt), egyszerűen azért nyúlok automatikusan, hogy Twitter üzeneteket olvassak, gyorshíreket, Facebook posztokat, e-maileket, amik várhatnának, míg beérek az irodába. Felületes, gyors dolgokat. Ha nincs frissítés, akkor keresek valami mást, de mintha nehezemre esne a könyvért, újságért nyúlni. Ezt nem szeretem, így most épp "elvonóra" raktam magam:)Vagyis próbálkozom...

Szóval, tök jó ez a közösségi pörgés meg az okostelefon, amit bárhol, bármikor előkaphatok, de nálam bekapcsolt a vészvillogó, hogy még annál is antiszocabb leszek, mint voltam. Nem tudom, hogy melyik "brit tudósoknak" van igazuk: akik szerint a közösségi média kiöli belőlünk a társadalmi lényt, vagy azoknak, akik szerint meg épp hogy kontaktus képesebbé tesz a való életben. Ez valószínűleg típus függő is. Csak azt tudom, hogy én egy picit megijedtem, mert könnyen beszerezhető pótszerré vált a kezemben a social meg a mobil, a két éppen aktuális fő hívószó.

Ti hogy vagytok vele? Antiszoc-e vagy?