Közérdekű Közlegény

Dolgozunk most egy anyagon gyerekek+internet témában. Ma volt egy beszélgetésem ennek kapcsán a Kék Vonal egyik szakmai irányítójával, Csekeő Borbálával. A Kék Vonal kifejezetten a fiataloknak szóló lelkisegély szolgálat. Arról beszélgettünk, hogy milyen, szorosan az internettel összefüggő kérdésekkel, problémákkal fordulnak hozzájuk telefonon, chaten a gyerekek, serdülők. Erről majd lesz cikkünk a Médiapiacon, stay tuned:)

Addig is viszont egy érdekességet szeretnék kiemelni. Megkérdeztem, hogy fordulnak-e hozzájuk időnként szülők, s ha igen, milyen témákkal. Kiderült, a szülők leggyakoribb aggodalma online témában, hogy "internetfüggő lett a gyerekem". Azt azonban valójában nagyon nehéz "diagnosztizálni", hogy mikortól lehet függésről beszélni mondjuk a tévé vagy a net kapcsán.

A szakember "főszabályként" azt szokta ilyenkor mondani, hogy ha egy gyerek alapvetően egésszéges, tanul, sportol, vannak barátai, de egy kicsit sokat netezik, vagy bármi más, kinőhető dolgot túlzásba visz, az önmagában nem gáz. A dolog általában magától alakul, szelidül, s jól terelhető folyamat. Az már nagyobb gond, ha a szülő által internetfüggésként értékelt tevékenység afféle menekülés a valóság elől.

Ilyenkor ugyanis nem a túlzott internetezés a gondok oka, inkább a tünete. Olyan típusú eszképizmus ez, mint a tévé előtti bambulás hosszas órákon át. Amikor tehát a szülővel beszélget a segélyvonalas munkatárs, gyakran kiderül, hogy egészen más dologról van szó, mint pusztán a neten lógásról. Gyakran maga a szülő is érintett, sőt, lehet, hogy ő a családi probléma gócpontja, amire a gyerek látványos meneküléssel reagál.

Éppen emiatt az ilyen típusú beszélgetések gyakran nagyon nehezek. Mert elindulnak ott, hogy a gyerek netfüggő, majd kilyukadnak egy válásnál, egy rossz szülői kapcsolatnál, anyagi gondoknál vagy akárhol máshol. Ilyenkor viszont nem minden szülő tudja megugrani a lécet, hogy a fejében átállítsa a kérdést, és a tüneti kezelés helyett merjen/akarjon/tudjon mélyebbre nézni.

Hiszen ő már azon is megrémül, hogy a gyerek annyit ül a net előtt. A kamasz gyerekeket nevelő szülők generációja ugyanis még nem ebbe nőtt bele, ergo nincs olyan mintájuk, amit biztonsággal, magabiztossággal át tudnának adni egy kamasznak, aki e területeten előttük jár.

Nekem nagyon tanulságos volt a beszélgetés, s azóta különösen érdekel, hogy ki hogyan oldja meg a gyerekével otthon az "online felvilágosítást". Már ha van ilyen...:)

Szeretjük a lánglelkű kommunikátorokat meg a cinikusokat is, mindig jól jönnek, ha alacsony a vérnyomásunk. Szóval ezentúl, ha ilyennel találkozunk, akkor meg is osztjuk izibe! Egy kedves kolléga hívta fel a figyelmünk a Twitteren, hogy mit mondott a CBA kommunikációs igazgatója az ő szájával a "hamburgeradó" néven elhíresült kezdemény kapcsán, melynek lényege szerint magadóztatnák az egészségtelen ételeket, italokat, meg még ki tudja mit.

Természetesen a CBA is ellene van, ahogy az ÉFOSZ meg mindenki ebben a szektorban. Az érv úgy szól, hogy hogyan is lehetne valamit egészségtelenként definiálni, az micsoda gumifogalom. Ebben van valami, de az ezt követő érvelés több mint ügyetlen. Azt mondja ugyanis Fodor Attila komoly arccal, hogy "Ha valami egészségtelen, miért kapható? Miért engedik, hogy forgalmazzák?"

És akkor álljunk meg egy szóra. Miért? Profitért, bakker. Ezt tényleg egy kereskedelmi lánc kommunikációs vezetőjének magyarázzuk? Ahol alkoholt, cigarettát, sok, különböző néven csomagolt E-t lehet kapni?... Marie Antoinette anno azt javasolta, hogy az emberek egyenek kalácsot, ha nincs kenyerük. (Tudjuk, hogy végezte ilyen remek empátiás érzékkel.) Nos, a CBA-s nyilatkozat kapcsán ugyanaz a kérdés tolul fel bennünk, mint mikor ama híres mondatot tanultuk történelemből: Ez ennyire hülye, vagy ennyire cinikus?

Itten meg az a bizonyos Napló összeállítás:

A MediaPost egyik blogján olvastam egy tanulságos bejegyzést, amely a közösségi média társas kapcsolatainkra gyakorolt hatásával foglalkozik. A szerző, Gord Hotckiss azt állítja, hogy minél jobban pörgünk a közösségi médiában, annál antiszociálisabbak leszünk a való életben. Több példát hoz fel, például a gyerekeiét, akik annyit twittereztek egy vacsora alkalmával, hogy épp csak kajálni felejtettek el. Vagy ott van a kolléga, aki egy csodálatos környezetben tartott partyn épp csak a látványról maradt le, mert végig közvetítette a közösségi médiában, hogy mivel foglalkozik éppen.

Hivatkozik egy 2009-es kutatásra is, mely szerint a multitasking mítosz, azaz hiába van a fiatalok kezében egy csomó ketyere, s a rutin, hogy ezek kezelésébe nőttek bele, az agyuk nem tudott olyan sebességgel alkalmazkodni, hogy ezzel valóban élni is tudjanak. Tehát, ha elmegyek vacsorázni, akkor alapvetően a kajára, a társaságra tudok összpontosítani. Ha végig közvetítem az eseményt, akkor meg inkább arra, ám meglehet, pont az "offline lényegről" maradok le.

Érdemes végig olvasni a fentebb linkelt bejegyzést, a kommentek is tanulságosak, van például ellenkező értelmű kutatási eredmény is. Ez pl. jól bizonyítja, hogy "brit tudósok" mindig, mindkét oldalnak dolgoznak, bármi is legyen a téma;)

Hadd hozakodjak elő inkább a magam élményeivel. Az egyik dolog, hogy én már a social média óriási térnyerése előtt is antiszociális voltam:) Gondot okozott egy networkingelős, csillogó, nagyszabású partin elvegyülni és hülyeségekről beszélgetni. Pedig ez is kell, ez is szükséges. Jobb híján a telefonomat nyomkodtam, ami akkor még "buta" volt, tehát inkább telefonálni, sms-ezni tudtam. Felhívtam az összes rég nem látott ismerőst, míg nem kezdődött el a díjátadó/előadás/stb. Azt gondoltam, rá kell szoktatnom magam, hogy szociálisabb legyek. Mire rávettem magam, berobbantak az okostelefonok, és mindenki a kütyüjét buzerálja beszélgetés helyett/közben. A lényeg, hogy egymás szemébe ritkábban nézünk, mint a képernyőre. Maradhattam antiszoc:)

A másik: sokat tömegközlekedem, s emiatt az úton általában olvasok. Könyvet, újságot. Amióta megvan az okostelefonom (nem állítom, hogy elsiettem a beszerzését, részben direkt), egyszerűen azért nyúlok automatikusan, hogy Twitter üzeneteket olvassak, gyorshíreket, Facebook posztokat, e-maileket, amik várhatnának, míg beérek az irodába. Felületes, gyors dolgokat. Ha nincs frissítés, akkor keresek valami mást, de mintha nehezemre esne a könyvért, újságért nyúlni. Ezt nem szeretem, így most épp "elvonóra" raktam magam:)Vagyis próbálkozom...

Szóval, tök jó ez a közösségi pörgés meg az okostelefon, amit bárhol, bármikor előkaphatok, de nálam bekapcsolt a vészvillogó, hogy még annál is antiszocabb leszek, mint voltam. Nem tudom, hogy melyik "brit tudósoknak" van igazuk: akik szerint a közösségi média kiöli belőlünk a társadalmi lényt, vagy azoknak, akik szerint meg épp hogy kontaktus képesebbé tesz a való életben. Ez valószínűleg típus függő is. Csak azt tudom, hogy én egy picit megijedtem, mert könnyen beszerezhető pótszerré vált a kezemben a social meg a mobil, a két éppen aktuális fő hívószó.

Ti hogy vagytok vele? Antiszoc-e vagy?

Mindig nehéz helyzetbe kerül az a cég, amelyik egyszerre akarja megszólítani a területéről író szaksajtót meg a fogyasztói lapokat vagy egyenesen a bulvárt. Mert ugye a bulvárnak vér, erőszak, szex, de legalábbis celebek kellenek, a szaksajtó meg információt szeretne a témáról. Ez tiszta sor. A két igényt igen nehéz összehangolni, nem is nagyon szokott sikerülni.

Ma volt a TV2 és a Vodafone közös tájékoztatója, ami láthatóan a bulvárnak akart kedvezni. Volt ott Tolvai Reni, Norbi és várandós neje, Rubint Réka (nagyon jóízűen ettek, jelentem), eljött Rákóczi Feri, meg még ki tudja. Ugyanakkor ott volt Simon Zsolt, a TV2 vezére, Beck György, a Vodafone elnöke-vezére, meg Nyitrai Zsolt, aki infokommunikációs államtitkár. Na ezt adjuk így össze hirtelen...

Óhatatlanul valamiféle szörnyecske jött ki az ügyből. A téma az volt egyébként, hogy a csatorna és a mobilszolgáltató közös mobilnet szolgáltatást indított. A net trendi, a mobilnet még inkább. De azért nem olyan egyszerűen értelmezhető topik, mint hogy a celeb kismama szül, a megasztáros énekel, Rákóczi Feri pedig vidám.

Viszont a két cég azt akarta, hogy a bulvár is írjon e nekik fontos ügyről, mert ugye a Blikk olvasó fog majd a Teszkóban (!) TV2-s mobilnetet venni, nem az üzleti döntéshozó. De mit csináljanak? Mit csináljanak? Na, akkor jöhetett az ötlet, hogy pakolják tele a sajttájt celebekkel.

S innét származhat, hogy a műsort vezető Váczi Gergő eljátssza, nincsen nála a szolgáltatást bemutató csomag, és ezért bevásárlókocsiban betolják Tillát, aki - ellentétben az addig felszólaló fontos bácsikkal - végre emberi nyelven elmagyarázta, mér jó a népnek a szolgáltatás. Amikor betolták, csak úgy kattogtak a gépek, lihegtek a fotósok, kérem!

No de, itt van ez a mobilinternet téma. A Blikk nem minden nap ír róla, a hozzánk hasonló szakmai médiumok viszont gyakran. Az ilyen kiadványok nem érnek el óriási tömegeket, de a cégek presztízse szempontjából fontos mégis e közönség. Minket ennek ellenére nem szolgáltak ki. Sajnos.

A kapott sajtóanyag nem volt informatív, az egy bulvárhírhez elég. De persze a Bors majd nem erről ír, hanem arról, hogy ott voltak Tolvai Reniék, és jajj de jó, együtt vannak. Meg hogy Réka terhes (jó egészséget neki és a babának is). Ezzel nincs semmi baj, csak nekik pont rohadtul mindegy a mobilnet, és mégis egy olyan sajtóanyagot kaptunk helyben, ami az ő igényeiket szolgálja ki. Ahogy a vezetők által elmondott információmennyiség is rájuk volt szabva.

Persze, ott volt a lehetőség kérdezni, de ebben a celebekkel terhelt kavalkádban valahogy elment a kedvünk, és így megelégedtünk annyi információval nagyjából, amit megkaptunk. Így aztán némi networkingeléssel ütöttük el az időt, ami nem rossz, de azért az agyunk több infót is elbírt volna.

A bónusz track meg az egyik - tán épp a TV2 udvari fotósának - beszólása volt. Ránézett a kis okostelefonra, s csak ennyit kérdezett, mielőtt elénk állt a böhöm gépével : "ez munkaeszköz?". Sajnos nem volt módom válaszolni, de akkor most így üzenem: igen, bunkókám, ez. Lehet, hogy a képek gagyikák lettek, de már azelőtt fenn voltak az oldalunkon, mielőtt te nekiálltál képeket válogatni az eseményről. Köszi puszi.

Szóval, szakújságírói szemmel mi kevesebb csinnadrattára vágynánk, de több infóra, mert azokra alapozva könnyebb, jobb kérdezni. Ha már muszáj a bulvár kedvéért gegeket produkálni, akkor inkább kíméljetek meg minket attól, hogy ezt végig kelljen aszisztálni. Ha nincs két eseményre idő, pénz, kedv, az sem baj, elég lesz máskor a sajtóanyag! Vagy ha szeretnétek, hogy mi is "jól lakjunk" (nemcsak a cateringgel), akkor szolgáljatok ki minket is, ne csak a bulvárt.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság honlapján olvasható egy összefoglaló a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének Szalai Annamáriánál tett látogatásáról. A szövetség egy olyan petíciót adott át az elnökasszonynak, ami támogatja a médiatörvény szigorításait. Ezzel önmagában nincsen semmi gond, miért ne tennék?

Ám a szövetség például elfogadhatatlannak nevezi "a házastársi hűtlenségről, a válásokról, a szabad szexuális életről, a pornográfiáról szóló, megengedhetetlenül pozitív véleményalkotást, valamint a gyermekek jogainak semmibevételét". Vagy, ahogy az Index reménytelenül kattintékony címet kapott, de igen tanulságos videójából kiderül: két nő ne smároljon már főműsoridőben!

Hogy mi a bajom ezzel? Nem, nem a pornót védem, és nem, nem kell mások orra alá dörgölni mindenféle kisebbségi és többségi identitásainkat. Sőt, nem szeretem, mikor a Bors láncfűrészt montíroz a családgyilkos apuka kezébe egy idilli fotón. Baromira nem.

Viszont - s érdemes a szöveget, videót tüzetesen végigbogarászni - a merevség, a konkrétumoktól mentes általános frázis puffogtatás nagyon veszélyes. Nézzünk egy apró példát: főműsoridőben ne kelljen a gyereknek csúnyaságokat látnia. Mi is a főműsoridő? A nézettségmérő cég ajánlása szerint 19:00 és 23:00 között húzódik ez a sáv. Akkor most csókolom, a gyerek mikor is ne nézze ezen kérdéses tartalmakat? Mondjuk 22-kor? Akkor már nem kéne rég ágyban lennie?!

Aztán, mi az, hogy megengedhetetlenül pozitív ábrázolás? Ez megint olyan gumifogalom, amilyenek miatt a médiatörvény számos egyébként valószínűleg értelmessé is tehető pontja idegesítő és bicskanyitogató maradt. És ez a petíció pont ezt a szemléletet támogatja meg.

Mert akkor ilyen alapon ne nézzük főműsoridőben mondjuk az Anna Kareninát? Vagy a Bovarynét, mert az a hintóban száguldozós, szeretkezős jelenet iszonyat dekadens? A magyar népmesék rejtett erotikus utalásai pedig egyenesen felháborítóak.

A három nővér meg folyton Moszkváról picsog, ahelyett, hogy teljes szívvel megélnék azt, amit az Asszonyszövetség mond: "Az asszony legtermészetesebb hivatása az életadás és anyaság, mely a családban teljesedhet ki. A nő, mint a családi tűzhely őrzője, a társadalom formálásának nélkülözhetetlen pillére". Csak nem értik, vazz.

A hülye Zola meg képes volt egy prostiról regényt írni, csak remélni tudjuk, hogy nem kerül képernyőre a belőle készült film többé, főleg főműsoridőben. Oscar Wilde-ról szó se essék, mert ő OLYAN! Soroljam még?

Szóval, mielőtt bárki beleköt, nem a gyerekpornó, az öncélú erőszak mellett foglalok állást, csak azt próbálom bemutatni, mindent bele lehet érteni az ilyen frázisokba. A kultúra legjavát is.

S közben speciel sikítófrászt kapok attól, amikor egy unatkozó rendező keze alatt még Tartuffe és Orgon is melegpárrá válnak. De kérem, ez sima tehetségtelenség, nem pedig olyasmi, amivel a médiahatóságnak foglalkoznia kell.

Mindig veszélyes tartalmat szabályozni, mert a jognak asztalánál az önirónia, az "attól függ" mérlegelése, a rugalmasság nem igazán kap helyet. Kellenének viszont értelmes ajánlások, oda, ahol 175 oldalnyi törvényroham közepette csak annyit sikerült biggyeszteni, hogy "szükség esetén majd a Médiatanács kidolgozza".

Itt kéne mocorogni, nem tovább PR-elni, hogy egy újabb jószándékú, ám humortalan szervezet támogatta meg a szabályozás kockulását. Hol voltak a közlemények akkor, mikor évekig amatőr színészekkel teli  "kibeszélő showkkal" rombolták a nézőket a nagy csatornák? Olyan idősávban, mikor a gyerek nagy eséllyel egyedül ül a tévé előtt? Nyilván a hallgatásnak nem volt köze ahhoz a rendszerhez, amelyben megérte benyelni a büntetést, mindkét oldalról.

Az meg csak hab a tortán, hogy ez az n-edik oylan jelzés, akár média vonalon is, amely egyszerűen elfeledkezik arról, hogy a szülőnek van némi szerepe gyermeke nevelésében a megtermékenyítés után is. Például együtt tévézhet a kölyökkel, elmagyarázhatja, miért csókolózik a bácsi egy olyan nénivel, aki nem a felesége. Vagy épp egy másik bácsival. Esetleg miért lövi le x y-t a háborúban, s miért nem mondható ki, hogy az egyikőjük a Jó, a másik a Rossz?

Engem például a szüleim szépen eltanácsoltak anno a Twin Peakstől. Így kimaradtam az iskolai beszélgetésekből, de nem pisiltem be a sötétben. Ennyit erről.

Közben azt érzem, hogy A rózsa neve minden korábbinál fájóbb metaforája az életnek. Abban ugyanis Jorge atya kinyírta a fél kolostort, mert nevettek a disznók. S a nevetés Isten ellen való, mert eltorzítja az arcot. Szerintem meg megszépíti. Ahogy az önirónia is a lelket. Nem beszélve arról, hogy anélkül a médiában bármit csinálni, akár csak nézőnek lenni, igen nehéz.