Közérdekű Közlegény

Ez talált meg a tévében: "Jaj, mit tegyek. Éppen a barátnőm esküvője napján varosodik a herpeszem". Első körben: ne nézz több reklámot, vazzeg.

No, nem nézettségileg. Abban a VV4 lazán veri a konkurenciát. Az RTL Klub legutóbbi közleményéből például az derült ki, hogy még a TV2-n sikerrel bicegő autista doki, Dr. House sem tudta megállítani Szandikáékat. Most szerdán ugyanis a villalakók a kereskedelmi célcsoportban a képernyő előtt ülők 33,2 százalékát érdekelték, szemben az autista doktorral, aki 26,1 százalékot hozott. Ennyit erről.

De ha már a konkurenca nem képes a VV4-et megszorongatni, akkor jön a mindig alapos médiahatóság. Mondjuk sajnos csak most tudtuk meg, hogy a Médiatanács a site-ján ValóVilág Barométer van. Ebben árgus szemekkel figyelik a káromkodások mennyiségét, az alkoholfogyasztás képernyős megnyilvánulásait, a meztelenkedést, sőt, azt is, hogy a káromkodásokon belül hány százalék volt enyhe és erős!

Nos, áttekintve e súlyos és jelentős statisztikákat, az látható, hogy január második hete volt a legbrutálisabb alkohol ügyileg. Ezt mi teljesen megértjük, a szerkesztőségben mi is megcsúsztunk kicsit, mert a borpiaci szaklapunk bortesztje eléggé próbára tett minket. A dohányzásról nincs véleményünk, viszont azt nem értjük, hogy szexualitás alatt mit értenek, mert olyannal mi nem találkoztunk. Ha Gigiékre gondolnak, akkor meg csak annyit szeretnénk kérdezni, hogy "hö?":)

Ami a trágárságokat illeti, január eleje és február közepe volt a leghúzósabb. Utóbbi időszakban mi is kurva sokat káromkodtunk (párdon), a lapzárta miatt. Ajánljuk a hatóság figyelmébe:) Érdekes trend, hogy egyre galamblelkűbbek a VV4 játékosai, hiszen a százalékos statisztikák szerint egyre nagyobb az enyhének minősülő trágárságok aránya. Helyes, helyes! Egyébként arra van valami kódex, hogy mondjuk a kurváig enyhe, az anyázás viszont már durva?

No, hát értjük mi, hogy monitoring, meg minden. Sőt, van még egy fejlemény: az NMHH a BeleValóVilágot, a Cool TV-n futó késő esti összefoglalót is monitorozza. Csak ám itten cselt kell alkalmazni, mert a tematikus tévé Romániából sugároz haza, s mint ilyen, a szomszéd joghatósága alá tartozik. De amióta a régió médiahatóságai összefogtak, azóta nincs menekvés! Így aztán, miután az NMHH kiszúrta, hogy a műsorban a nézők között egy gyerek szerepelt, beindult a gépezet. És bünti lesz.

Külön vicces, hogy a médiahatóság a közleményében előre válaszol fel nem tett kérdéseinkre, hogy ő most itten ezzel nem kiskapuzni akar, hogy így büntesse meg a szomszédos joghatóságok alá menekült médiaumokat. Ez olyan közép-európai módon vicces szitu, hiszen korábban éppen ők mormogtak a kimenekülő szolgáltatókra, hogy ők kiskapuznak. Éppen ennek kivédéséről szól a régiós médiahatósági összeborulás, ami amúgy nem teljesen hülyeség talán.

Szóval, itt ez a helyzet: a VV4 lakóinál kb. testüreg motozást csinál a Médiatanács, a CoolTV-nek még Romániába is utána megy, de közben meg a brit fennhatóság alatt működő Viasaton futó, minden eddiginél több másodlagos nemi jelleg és szexuális aktus bemutatását ígérő Éden Hotelben meg vígan nézelődhetünk. Az Ofcommal meg tán nincsen egyelőre semmilyen egyezség, úgyhogy, gondolom, nem szólnak majd oda, hogy London, we have a problem...

Félreértés ne essék, nincs baj azzal, ha az ide sugárzó tévéket monitorozzák, a jogsértésekre felhívják a figyelmet. De az, hogy a proli, országos valóságshowt miért monitorozzák, a 18-39 éves csajokat megcélzó, Playboy fantáziás kiszerelést miért nem? Jó, hát koktél fogy, nem Kalinka, és a csajok szőkék és üdék, a pasik meg nem biztonsági őr pózban és klottgatyában teszik a semmit, de akkor is.

A napokban olvastam/hallottam valahol, sajnos, már nincs meg a forrás, hogy az rendben van ám, ha egy műsorszolgáltató üzleti okokból távozik, de ha ki akar bújni valami alól, az már nem. Öööö, és ezt ki mondja meg? A Viasat, az MTV Networks üzleti racionalitást, stratégiát említett. Ez érthető, elfogadható. No meg, nincsen a fenekükben az NMHH. Ez is jó érzés lehet:) De ha már a VV4-ről eszetlen statisztikákat publikálnak, akkor igazán megtehetnék, hogy az Édenről is nyomatnak a kedvemért egy ilyet. Úgyis célcsoport vagyok elvileg. Javaslom, hogy legyen az alkohol- és a cigaretta mellett olyan kategória is, hogy villantás, és akkor ezen belül majd elemezzék a hatósági oldalon, hány százalék volt borotvált.

A statiszikákról meg azt szeretném mondani, hogy a mondás szerint a statisztika az a tudomány, amely szerint, ha hét napig megy a hasad, hét napig meg szorulásod van, akkor minden a legnagyobb rendben. Legalábbis brit tudósok egy csoportja szerint.

Nem vagyok egy Apple fanboy, mármint fangirl (ha már...), de az alábbi iPad-tok reklám szép és egyszerű. Mond valamit, sallangmentesen. És ilyenkor mindig értelmet kap, ami elsőre annyira fellengzős rizsának hat, hogy a technológia önmagában lópikulát sem ér, mert a hozzáadott művészet teszi azzá, ami...

No meg ilyenkor őrült megkönnyebbülést érzek, hogy valaki végre nem akarja túldumálni a mondanivalóját, vagy simán felhúzni az agyamat valami ostobasággal. Komolyan, mentőövként érkezett ez a reklám, mert a tévéből mostanában olyasmik ömlöttek rám, ami miatt nem a 30 máspodperces reklámfilm halálát vizionáltam, hanem a saját agyhalálomat, ha még egyszer belefutok valamelyikbe.

Itt van például az éneklős Always reklám. Azt hiszem, ehhez nem kell sok dolgot hozzáfűznöm. Szimplán hülye az egész. A médiaelérés megvolt, lévén célcsoport vagyok, vagy 15x. Azt hiszem, átnyergelek a férfiacsatornákra, hátha megmenekülök. (Csak halkan kérdem, mi a búbánatért gondolják a hirdetők, hogy a nők egységben bandázva, mókázva ünneplik azt, hogy nem áznak át a nehéz napokon? Azért ez nem egy lányregény téma, nem biztos, hogy így kellene kezelni.)

Na és akkor itt egy igazi szörny, amit nagyon nem értek. Az világos, hogy elfáradt a Budapest Bank Emesés kommunikációs platformja, de hogy honnét vették, hogy egy indiai pasas lesz az, aki majd sikeresen tovább viszi a fonalat?... Több írás is foglalkozik azzal, hogy szerencsétlen dolog volt azt gondolni, hogy az offline megoldás átültethető az online médiába, illetve ezen belül is elsődlegesen a közösségi médiába.

A SocialTimes által feltett kérdések (lásd, fenti link) totál jogosak, ugyanakkor a kérdés szerintem nem itt kezdődik, nem itt dől el. A gond ott kezdődik, hogy az ember megnézi a Dalbiros reklámot, és aztán néz a fejéből kifelé, hogy mit is akartak. Ma reggel a kocsiban vagy nyolcszor szembejött az óriásplakát is, amiről a Facebookra irányítanak, ám továbbra sem világosodott meg semmi. Azt értem, hogy szerethető bankot keres indiai barátunk. De ki a tököm ő? Miért kéne hinnem egy turbános pasasnak, aki nem is beszél magyarul? (Lánglelkű antirasszista kommentelők kíméljenek, tessék "jól" érteni, amit írok.)

A banki szféra mindent birtokol, csak épp a fogyasztók bizalmát nem. Nem árt tehát a világos beszéd, a következetesség, az érthetőség. Lehet ezt viccesen előadni, na de ha ez öncélú vicceskedés, vagy legalábbis nem világos, hogy mit akarnak vele, akkor megette a fene. Emese (pontosabban a bankfiók koncepció, azt hiszem, ez volt a neve) nem stratégia volt, hanem a stratégia egy kommunikációs lecsapódása. Most meg az érződik elsőre, hogy csak görcsösen igyekeztek egy újabb fura alakot találni helyette, s nem néztek a kommunikációs platform mögé. De mi végre? Nem értem, nem értem... Nem jön át. És ez egy banknak semmi jót nem jelent.

Aki pedig nem akar bankos meg betétes reklámszörnyecskékkel álmodni, az nézegesse az iPad reklámot. Az egyszerűség szép. Meg érthető is. De nem feltétlen mélységesen hülye és idegesítő.

Pollner a Médiablogon azon bosszankodik, hogy 15 évvel az újságok "netre tévedése" után sem áll rá a szerkesztőségek keze a linkelésre. Felsorol egy sor kifogást, közben viszont kizár egy olyan tényezőt, ami sajnos szerintem igen is játszik. Még mindig.

Ezt írja ugyanis: "Ezek közül azonnal kizárnám azt a lehetőséget, hogy a linktelenségnek stratégiai okai lennénk (vagyis így szeretnék megakadályozni, hogy az olvasók ide-oda, vagyis a konkurenciához ugráljanak. Azt ugyanis nem feltételezem, hogy 2011-ben akadna még Magyarországon olyan digitális analfabéta főszerkesztő, aki hinne az olvasók ilyen erőszakos megtartásában."

Azt hiszem, hogy Pollner itt túl optimista. Van nem egy olyan site, ahol "szelektív linkelitisz" betegségben szenvednek. Azaz belső cikkekre remekül tudnak linkelni, viszont ha más anyagait ajánlják, említik, akkor már sajnos ez nem jön össze. Akkor nem értem, miért ajánlják? Vagy ott van például egy szintén Pollner által írt poszt arról, hogy a Népszabadság hogyan fordította le szó szerint a The Economist anyagát úgy, hogy eleinte nem sikerült a forrást sem jelölni, nemhogy a linket.

És ez alól nem mentesít az sem, hogy a printben mást szokhattak meg az olvasók. Bár linkelni ott nem lehet, azért hivatkozni (pl. így: HVG, 2010. július 5.) prímán lehet. Apropó, HVG. Őket is "meggyanúsították" már párszor "Economist ízű" anyagokkal. Az apakép egyértelmű, viszont az egy jó kérdés, hogy a frissen elrajtolt iPad verzióban, ahol ugye lehet linkeket beszúrni, egyértelműbbé válik-e, hogy az információk mekkora része máshonnét inspirált a nemzetközi cikkeknél.

Félreértés ne essék, nincs az inspirációval, más cikkek részbeni felhasználásával gond, csak mégis, jó volna látni az arányt. És persze ez sehol nem hozható egy szintre a Népszabadság féle üggyel, mert az sima lopás a honi netes világ fejlettségi szintje mellett is (tíz éve még hihető lett volna, hogy ez csak rutintalanság). Amerikában volt olyan, hogy ezért valakit kivágtak, de a minimum az, hogy a szerkesztőség semmilyen nem áll a vétkes mellé.

Szóval nem hinném, hogy ne lennének elhibázott stratégiai indokok vagy megengedhetetlen slendriánságok. Persze ezzel együtt vannak olyan hibák, bumfordiságok, amelyek egyszerűen a tanulási folyamatból erednek. Például nekem is meg kellett szoknom (és néhány kemény kritikát kapnom is kellett), hogy az "írta XY webes forrás" önmagában, link nélkül semmit nem ér, vagy nagyon keveset. Ahogyan volt olyan helyzet is, hogy nehezen értettem meg egy újságíróval, hogy a site egészére linkelni tök más, mint az adott, felhasznált anyagra. Nem mindig sikerül.

És persze a lustaság, rohanás is nagy úr. Például amikor a programozók könnyebbé tették (egy katt) a linkelést, videó beszúrást, "kozmetikai reklámos szófordulattal", 220 százalékkal nagyobb, fényesebb kedvem lett a linkelésre:) Ezzel együtt nem elfogadható a bejegyzéshez írt azon komment, miszerint kinek van ideje még linkeket editálni. Öööö, nem értem, ha egy anyagnak eleve van valamiféle neten elérhető alapanyaga, akkor miért is ne lehetne azt beszúrni? És Pollnernek igaza van, a linkelés nem editálási munka, hanem az igény korábban, a szerzőnél kell, hogy felmerüljön. Nála dől el a kérdés, hogy eltagadja-e a külső forrást. Ez nem szerkesztési kérdés, inkább etikai.

Még mielőtt bárki azt mondja, bagoly mondja, ha hibát vétünk, vagy vétkesen slendriánok vagyunk, várjuk a kritikákat "mindig minden körülmények között" (ha már mém lett VVAlekoszból). És ezt tanácsolnánk minden szerkesztőségnek, sértődés meg elhallgatás helyett. Szar a pofon, de megéri, mert utána használhatóbb, jobb anyagok születnek.